Emlékeztem szeretteimre egy kicsit másképp

Emlékeztem szeretteimre, barátaimra, ismerőseimre, akik már nincsenek közöttünk. Ebben az időszakban megélénkül a forgalom a virágárusoknál, a temetőkben, gyertyák,mécsesek világítják meg a sírokat. Gyermekként nagyon szerettem ilyenkor elkísérni szüleimet, mert gyönyörű volt a sok-sok ezer mécses által kivilágított temetőkert -s már csak ilyen egy gyermek- a mézeskalács és cukorka árusok sátrai is ott sorakoztak a bejárat előtt.

emlékeztem a szívemben gyújtott gyertyákkal

Hagyomány szerint végig jártuk a rokonok sírjait, emlékeztünk apró gesztusaikra, mécsest gyújtottunk a kijevi légi katasztrófa áldozatainak sírkertjében, valamint városunk híres szülötte  Katona József emlékművénél.  S legvégén pénzecskémet szorongatva ott álltam a megvilágított “Kánaán” során, s nehéz döntés meghozatala után megédesítettem a napot!

Azóta már Apaként hagyományozódott ez a szokás gyermekeimre is, csak a sétakör lett nagyobb, kiegészült,  a II. világháború, a katonai repülés áldozataira való megemlékezéssel. Ilyen csillogó szemű, gyerekekkel való séta a sírkertben ebben az évben már elmaradt, hiszen felnőttek már, s az unokákra egyelőre várnom kell.

Ezért más módon emlékeztem, s utólag láttam  közösségi portálokon, hogy nem voltam egyedül ezzel. Különös embercsoport az időszakosan futva közlekedők  :o) tábora, időnként nem csak a hobbijuk, szenvedélyük közös, hanem a gondolkodásuk is.

November 1 – Mindenszentek napja. A katolikus egyház az üdvözült lelkek napját ünnepli ezen a napon. Én ezen a napon emlékeztem egy két órás futás keretében. Emlékeztem nem csak az elhunyt  szeretteimre, hanem mindazokra az eltávozottakra, akiktől kaptam valamit életem eddigi több mint 51 éve alatt. Nagyon szép és tartalmas meditatív futás volt. Sokat mosolyogtam, hiszen valóban azt éltem meg, hogy az ember csak a szépre emlékezik. Mennyi apró képet, jelenet, vicces helyzetet is hordozok magamban – mélyen eltemetve- a mindennapok történései, kihívási közepette. Emlékeztem, s hálával köszöntem meg nekik, hogy az életem részesei voltak, tanultam, fejlődtem általuk, s bízom benne, hogy mindazt a jót, amit kaptam – tovább is tudom majd adni gyermekeimnek, tanítványaimnak, környezetemnek!

Hálás vagyok, hogy itt vagyok a Föld nevű bolygón, ragyogó napfényben –  futó szerű mozgást imitálhatok – a tanyasi földutakon, érezhetem a szellő kicsit csípős simogatását az arcomon, az őszi színek, a hulló levelek látványa segíti az elmúlásra való emlékezést. Boldog vagyok, hogy egészséges vagyok, vannak szeretteim akiket megölelhetek, érezhetem a szívük dobbanását, a bőrük melegét!

Emlékezem, emlékeztem, futottam….

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Online DXN Siker